A műanyag mikrolencse hálózata kisebb és hatékonyabbá teszi a röntgen távcsöveket.

A röntgenteleszkópok az Univerzum tanulmányozásának egyik legfontosabb eszköze. Az ilyen eszközök már megengedték

a csillagászok adatokat szereznek a fekete lyukak és szupernóvák szerkezetéről – ez az információ jelentősen javította a galaxisok és csillagászati ​​objektumok képződési folyamatainak megértését.

A röntgen távcsöveknek számos hátránya van:A röntgensugarak nem jutnak át a Föld légkörén, így az ilyen eszközök csak térben működhetnek. Egyéb kérdések a felbontást és a fókusztávolságot érintik.

Mert a röntgen áthaladnem tudnak visszaverődni vagy megtörni, mint a látható fény vagy a rádióhullámok, ezért nehéz fókuszálni. Tehát lencsék vagy reflektorok helyett a röntgenteleszkópok hengeres tükröket használnak, amelyek fókuszálják a röntgensugarakat, és nagyon kis szögben elhajlanak. Ez praktikus megoldás, de nem tesz lehetővé nagy felbontást, és nagyon nagy gyújtótávolságot igényel.

Fejlődő műanyag lencsékA kutatók lehetővé teszik az X-sugarak nagyobb szögben történő hajlítását, mint a hagyományos tükrök, ami élesen csökkenti a távcső fókusztávolságát 50 cm-re - az összehasonlításhoz ez a érték 10 m a Chandra távcsőnél

Korábban az orosz földterület-megfigyelőközpontA Radioastron bizonyítékot talált arra, hogy a OJ287 galaxis közepén egy pár szupermasszív fekete lyuk van, amelyek rövid távolságra forognak egymástól.