Az Univerzum legmegfoghatatlanabb fekete lyukai (BH) nem nagyok és nem kicsik, hanem közepes méretűek. Ezek feketék
Az új tanulmány szerzői remélik, hogy használni fogjákLISA küldetés (Laser Interferometer Space Antenna, orosz lézer interferométer űrantenna). Az Európai Űrügynökség 2037-ben tervezi elindítani ezt a gravitációs hullámdetektort. Az obszervatórium finom gravitációs hullámokat fog érzékelni – a téridő hullámzását, amelyet először Einstein jósolt meg.
Hasonló földi obszervatóriumok, mint plA Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) és a Virgo már hatalmas lépéseket tett a csillagtömeg-fekete lyukak egyesüléseinek észlelésében, de ezek a műszerek nem érzékenyek azokra a frekvenciákra, amelyek ahhoz szükségesek, hogy észleljék a nagyobb dolgokból érkező jeleket.
A LISA három műholdból áll majd,kering a Nap körül, amely folyamatosan követi a köztük lévő távolságokat. Amikor egy gravitációs hullám elhalad, a műholdak árulkodó jelet észlelnek.
Az IMBH megtalálásához a csillagászoknak reménykedniük kella szerencséért. Ha a galaktikus központban lévő IMBH befogna egy kósza sűrű maradványt (például egy kisebb fekete lyukat, neutroncsillagot vagy fehér törpét), akkor a folyamat gravitációs hullámokat hozna létre, amelyeket a LISA potenciálisan észlel.
A 6dFGS gJ215022.2-055059 fényes galaxisról úgy tartják, hogy egy közepes tömegű fekete lyukat tartalmaz. A kép jóváírása: NASA/CXC/UNH/D. Lin és mtsai.
A javasolt módszer korántsem tökéletes: a LISA csak akkor lesz képes kimutatni a PMBM-eket, ha tömegük 1000 és 100 000 naptömeg között van.
Olvass tovább:
Kvarkok "tengere" egy protonon belül: miből áll egy elemi részecske
Nézze meg a Mars legnagyobb felbontású térképét: 110 000 képkocka és 5,7 billió pixel
A tudósok egy rendkívül fényes tárgyat tanulmányoztak, amely megsérti a fizika törvényét
Borítókép: A Tejútrendszer közepén lévő röntgenfelhők egy szupermasszív fekete lyukat és esetleg más, még egzotikusabb tárgyakat tárnak fel
A kép az ESA/XMM-Newton/G jóvoltából. Ponti et al. 2019